10 év..

Nagyon gyorsan telik az idő. Ebbe nem gondolok bele sokszor, de ma igen. Főleg azért mert ma van Niconak a szülinapja. 10 éves lett. Számomra ez hihetetlen.. Mármint nem tudom elhinni, hogy már ilyen régóta velünk van. A legjobb döntés volt, hogy annak idején apáék őt választották ki a tesói közül, és így lett a miénk Szöszke. Úgy terveztem, hogy elviszem sétálni, de nem vittem mert eléggé rossz idő van.. Meg amugy is most vett apa neki új nyakörvet tegnap és annak kell 48 óra mire kifejti a hatását vagy nem tudom miért de addig nem viszem ki, nehogy babéziás legyen.
Szóval én nagyon örülök, hogy itt van nekünk. Amikor eltűnt, megszökött azok voltak a legrosszabb napok.. Folyton sírtam de szerencsére meg lett!:) Azóta a tüzelési időszakban különösen figyelünk rá.
Mégegyszer BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NICO!:) Remélem még ennyit fogsz velünk tölteni!!!

Gyönyörűségem♥ 

Majdnem tökéletes séta

Jó az időjárás miatt meg azok a kis hülye bogáncsok miatt, de amúgy teljesen tökéletes séta volt.
Szóval úgy volt, hogy ma elmegyünk egy Mesterhármas sétára arra az új helyre amit Zsófi fedezett fel. De aztán nem lett belőle semmi, de én nagyon akartam menni meg egész jó idő volt úgyhogy elvittem. Elmentünk oda az új helyre. Kb. 30 perc alatt odaértünk. Zsófinak igaza volt, nekem is elsőre megtetszett. Nagyon szupi kis hely, van ott szinte minden. Nagy füves puszta, kisebb erdős rész és víz is, igaz az csak a Tóci de akkor is. :) Szóval odaértünk és végigmentünk az erdős-Tócis részen. Az egy kisebb rész végigmentünk ott aztán meg mentünk a füves részre. Ott sétálgattunk Maya nagyon ügyes volt. Jött ha szóltam pedig teljesen új hely, tele új szagokkal.
Szóval a sétánk alatt 2 olyan dolog is történt amit soha nem gondoltam volna, és hihetetlenül boldoggá tett ez a kis Törpe!:) Az első dolog, hogy amikor körbementünk a füves részen visszamentünk a Tóci mellé. Egy pillanatra nem figyeltem és beleivott a patakba mert nagyon szomjas volt én meg kb. először nem vittem a sétára vizet. Na mindegy, tudom nem túl jó, de ott tisztább a Tóci. Szóval ott mászkáltunk a patak mellett és mindig le-le ment és piszkálta a vizet. Nagyon tetszett neki. :) Aztán gondoltam, megmutatok neki egy botot és beledobom a patakba, hátha belerakja az első lábait. Beledobtam erre bement utána és átúszott a patakon!!! Ott ugráltam örömömben. :D Életében először úszott. Tudom nem volt még elég jó idő ehhez de most olyan nagy a szőre, hogy a szőre töve száraz volt. Aggódtam kicsit, de ahogy hazaértünk megtöröltem. Szóval átúszta és kiment a másik parton. De pont olyan helyen voltunk ami egyenlő távolságra volt a 2 hídtól, szóval nem tudtam hirtelen mit csináljak. Aztán gondoltam elkezdek futni a patak egyik partján és hívom, hogy ő is jöjjön csak a másik oldalon. Na így is lett. Én futok az egyik oldalon ő meg a másikon és jött végig. Egyszer sem állt meg, a hídnál nagyon megjutalmaztam és nagyon örültem. A kis fürdése után nagyon feltöltődött. Rohangált össze-vissza. :D
ÉS a másik dolog,  ez az ami engem igazán boldoggá tett. Elvittem az egyik kis labdánkat, hátha.. Mert azt tudni kell hogy itt a kertben pörög a labdára de amikor próbálok kinn itt előttünk a mezőn labdázni vele, sose érdekli.. Eldobom, fut utána de elkanyarodik. Na most még a fürdés előtt mászkáltunk a füves részen és egyszer csak kigondoltam, hogy kipróbálom, max. elrakom ha nem érdekli. Megmutattam neki, kicsit rápörgettem és eldobtam.. Sprintelt utána és sprintelve hozta vissza elém!! Soha életébe ilyet még nem csinált. Ha visszahozza a játékát akkor is előttem rakja le, de nem közvetlen meg van hogy kicsit messzebb. És utána mégegyszer eldobtam és hozta megint. Szóval nagyooooooon boldog voltam, nem hittem hogy ilyet csinálna egy tök új helyen ami tele van új, idegen szagokkal. Többször is dobáltam neki és minden egyes alkalommal visszahozta. Nagyon büszke voltam rá.
Aztán a fürdés után felpörgött akkor is labdáztunk de kevesebbet. Nem sokkal utána elindultunk haza, mert csepergett az eső. Megálltunk még a Köntösgátnál, vagyis inkább keresztül sétáltunk rajta. És ott szedte össze azokat a kis szar bogáncsokat. Kiszedtem nagyjából de itthon még ki kellett fésülni. Amikor végigmentünk a Köntösgáton, akkor már jobban rákezdett az eső. Nem áztunk el, de jó volt, hogy akkor elindultunk.
Én nagyon élveztem a sétát, Maya is, 100% hogy még sokszor el fogunk oda menni. Képek nem készültek mert nem sütött a nap és a fények elég rosszak voltak, meg amúgy sem vittem fényképezőt. Majd legközelebb!:)
(Holnap Nico szülinap!!!:)) )

Tavaaasz*-*

Mindenki tudja milyen nap van ma. Bizony végre valahára elérkezett Március 1. vagyis a tavasz kezdete. Jó tudom, hogy elvileg majd csak a tavaszi napfordulótól van tavasz, de én már most annak hívom. :D
Jönnek a jó idők, a pulcsis, pólós korszakok, a gyönyörű napsütések, a több órás séták mer nem sötétedik korán és még sorolhatnám. Egyik kedvenc évszakom!:) Nico nem annyira csípi, mert neki már melege lesz a nagy szőre miatt. :D Az ő kedvence a tél. Mondjuk melyik kutyáék nem?:)
Mayát szülinapján kivittem ide elénk a mezőre, hagy szaglásszon, közben meg fotóztam róla, mert olyan jók voltak a fények. :)  Közöseket is csináltam róluk. Nci néha direkt nem hajlandó rám, vagy a kamerába nézni...:DD Kis ravasz, ilyenkor semmivel se lehet rávenni, hogy odanézzen. :DD Csináltam Szösziről egy beállósat is. Ezekből hozok most párat:

Nico itt nagyban csóvál:) Annyira édesek*-*

A következő projektem, hogy Nicoval gyakoroljuk a pórázon vezetést. Még van 14 napom, hogy meggyőzzem apát.. Szurkoljatok!!:)

Maya 2. szülinap!

Hát természetesen megint nem sikerült betartani az ígéretemet, miszerint írok szerdán..:DD
Szóval akkor hagy meséljek egy kicsit. Mint az a címből kiderült Maya szerdán, azaz 27-én töltötte be 2. életévét. Nagyon boldog vagyok hogy van nekem. Nem tökéletes, de így jó ahogy van, és amugy is lehet a dolgokon alakítani. A behívásán kell javítani de az meg lesz. Ebben az egy évben nagyon sok minden történt velünk de szerintem a legnagyobb mérföldkő az életünkben, hogy megismerkedhettünk az agilityvel. Azonnal beleszerettünk mindketten, a társaság is szuper. Most éppen szüneteltetjük, de talán majd most tavasszal. Nem tudom, de igazából látszik rajta hogy ő is menne nagyon mert, ott kutyák között lehet órákon keresztül a gyönyörű időben. Szóval ez még eldől, de nagyon szeretnénk folytatni. És ennek a társaság is az oka. Nagyon szerettem minden edzésre kijárni, az volt a hetem fénypontja, mert tudtam hogy végig vigyorogni fogok. Mindig röhögtünk egy csomót, biztattuk egymást, egyszóval szuper volt. Na mindegy, majd eldől hogy mi lesz. :))
Az agility által az engedelmese is javult, és új trükköket is tanultunk. Jártunk bemutatókra ahol szokta a különböző zajokat és ismerkedhetett a sok kisgyerek véget nem érő simogatási mániájával.:D Nagyon gyorsan eltelt ez az év, és még mindig alig hiszem el, hogy már 2 éves. Mintha csak tegnap lett volna hogy hazahoztuk azt a csöpp kis fehérséget, aki mindentől félt, és mi is attól féltünk, hogy Nico rálép véletlenül mert nem látja. :DD De ma már elválaszthatatlanok. Ez a kis Törpe fiatalon tartja az én Macikámat. Jókat szoktunk játszani hárman. :)
Nagyon remélem hogy még sok ilyen szuper év áll előttünk, és minden eljövendő élményt együtt, csapatként élhetünk át. ♥

Boldog szülinapot mégegyszer Törpilla!♥